„A fizikusok mindig gyerekek maradnak” – különleges portréfilm készült Krausz Ferencről

2024. december 27. 15:13

Hobbija a futás, gimnazistaként odavolt az Omegáért, amilyen szerény, olyan jó a humora, és azért alapított pont Magyarországon kutatóközpontot, mert „sokat kapott a hazától, ezért sokkal is tartozik neki”. A Nobel-díjas Krausz Ferencről szóló Az elektronok nyomában december 30-án debütál a Duna TV-n.

2024. december 27. 15:13
null
Farkas Anita

Nem az motivált, hogy ez a film engem vagy a mindennapjaimat állítsa a középpontba. Fontosabb volt, hogy átadjon egy üzenetet. Azt, hogy szükség van összefogásra. Akkor is, amikor rászoruló emberekről van szó, ahogyan az összefogásnak kulcsfontosságú szerepe van a tudományos életben is” – mondta Krausz Ferenc a díszbemutatón. 

Ennél az idézetnél pedig talán semmi nem érzékelteti jobban a Magyarországról útnak indult Nobel-díjas fizikus személyiségének lényegét. Ha csak nem azok, a már a filmben elhangzott mondatok, amelyek az alázat – az élet minden területén való – fontosságára hívják fel a figyelmet.

Mindig is a habitusom középpontjában állt, hogy alázatosnak kell lenni. 

És hálásnak azért, mert megadatott az a lehetőség, hogy olyan munkát végezzek, amit igazából hobbinak érzek, és ami nap mint nap hajt előre” – foglalja össze egy ponton Krausz Ferenc az ars poeticáját, ami, a végeredményt látva, úgy tűnik, egyben a siker kulcsa is.

Ezt is ajánljuk a témában

KRAUSZ Ferenc
Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikus Az elektronok nyomában című film sajtóvetítésén a budapesti Puskin Moziban 2024. december 13-án. (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

A róla szóló, több mint egyórás Az elektronok nyomában-t már csupán az ehhez hasonló gondolatokért érdemes lenne végignézni, ám a rendező Kiss Gábor Istvánnak ennél jóval nagyobb ambíciói voltak: bemutatni a nyugtalan, mindig új kérdéseket feltevő tudós mögött az egyszerű, hétköznapi embert is. Így láthatjuk, ahogy Krausz Ferenc még a Nobel-díj-átadó napjának reggelén is futócipőt húz, majd rendületlenül rója a kilométereket a behavazott stockholmi utcákon, vagy ahogyan ellátogat a szülővárosába, Mórra, ahol a szülei a mai napig élnek. 

Az egyik legmeghatóbb pillanatnak is itt, a szülői házban lehetünk tanúi; a munka becsületét átadó, egykori bányász édesapa és a tisztességből példát mutató, háztartásbeli édesanya arcán csillogó büszkeség, hármójuk bensőséges összeölelkezése minden szónál ékesebben bizonyítja, 

milyen fontos a támogató családi közeg egy életpálya elindulásához, egy életfeladat, -sors beteljesítéséhez 

– és itt nem feltétlenül az anyagiakon van a hangsúly. 

Hasonló „lazító” jelenetek az egykori gimnazista osztálytársak szeretetteljes visszaemlékezései, és persze a klasszikus dokumentumfilmes szabályok szerint Krausz Ferenc egykori és mostani munkatársai, tudós tisztelői is szót kaptak. Mondhatni, a világ minden tájáról, hiszen a 2023 novemberétől közel egy éven át tartó forgatás során a stáb a szaúd-arábiai attoszekundumos laboratóriumban, Washingtonban, Bécsben és a müncheni Max Planck Kvantumoptikai Intézetben is dolgozott.

Ami még mindenképpen a film erényének mondható, hogy egyszerűen és világosan kiderül belőle, miért járt tulajdonképpen a Nobel-díj, és hogy az attoszekundumos fényimpulzusok előállítása és megmérése, illetve mindennek a biológiával és az orvostudománnyal való ötvözése 

miként mentheti meg majd a jövőben sok millió ember életét. 

Krausz Ferenc a Nobellel kapcsolatban egy kedves anekdotát is felidéz, miszerint majdnem nem vette fel a Svéd Királyi Tudományos Akadémia állandó titkárának a hívását, mert amikor egy reggel pizsamában ücsörgött otthon, és a mobilja ismeretlen számot jelzett, azt hitte, hogy „csak egy szélhámos próbálkozik kicsalni a bankszámlája adatait”. 

De minden jó, ha vége jó, és a most már a szakmai berkeken kívül is világhírű fizikus lankadatlan kíváncsiságát, tettvágyát látva az is biztosan megjósolható, hogy  számíthatunk még tőle néhány meglepetésre. Mert ahogyan a rá jellemző elegáns lazasággal megfogalmazza, a tudományos kutatások alapja voltaképpen elég egyszerű: „csak a helyes kérdést kell megtalálni”, és akkor sok kudarc után, de előbb-utóbb meglesz a válasz.

(Az elektronok nyomában című dokumentumfilm bemutatója december 30-án, 20.50 perckor lesz a Duna TV-n.)

Nyitókép: Krausz Ferenc a róla szóló portréfilm, Az elektoronok nyomában egyik jelenetében. (Szupermodern Stúdió)

 

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
zakar zoltán béla
2024. december 27. 19:20
bagoly-29 Igen! Aki csak kínjában, pénzkereset céljából végzi munkáját, az nem lehet boldog.
bagoly-29
2024. december 27. 17:59
A tudományok és a művészetek iránti vonzalom elsősorban hajlam s az akinek sikerül arra a pályára kerülnie amely a hajlamainak megfelel (elhivatottság) annak a szakmája javarészt egybe is esik a hobbijával! Ezért nem is igen panaszkodnak fáradtságra a művelése miatt. Tudom, mert a saját ilyenféle hobbimat jó 50 éve művelem! Mivel a hobbi sokszor valamilyen játék, ami elsősorban gyerekkori elfoglaltság, akár gyerekesnek is tekinthető. Az emberek javarésze viszont megélhetési kényszerből végzi a munkáját s nem szeretetből, így a szabadidejében próbálja a szórakozás iránti igényét kielégiteni, akár valamilyen hobbival is.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!